Természetközeli Vonóstábor, Csapod

"Aki a nevét hallja, mondja, hogy jelen!"

Minden jelentkező fent ült a buszon hangszere és úti ennivalót csipegető üléstársa mellett. A busz elindult velünk, izgatott táborozókkal, akik alig várták, hogy végre elkezdődjön a hét, amit Csapodon tölthetünk.

A Csalogány Tábor erdő övezte, csendes hely kényelmes házikókkal, nagy kerttel - rögtön elnyerte a tetszésünket.
A szobák elfoglalása után a tágas udvarra gyűltünk és az első "táboros kötelező" végrehajtásához helyezkedtünk el. Névtanulós játék. Igyekeztünk memóriánk legjobb formáját hozni, ha viszont valaki neve, vagy kitalált gesztusa épp nem akarózott eszünkbe jutni, számíthattunk fellelkesült társainkra, akik buzgón alkalmazták a mutogatás és sugdosás minden formáját. A játékok sikerességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy másnap már mindenki mindenkit a nevén szólított, például: "Borisz, add ide a kakaót, légyszi!"

Mert ha éhesek, ha szomjasak voltunk, bármit kérhettünk: péksütik és gyümölcsök hada várt minket és jó hangulatú ebédek, vacsorák biztosították az energiát a töménytelen gyakorláshoz.
Szerencsére hangszermérgezést senki sem kapott! Ha éppen nem akart megszólalni a D-húr, hamisan billentettük a negyedik ujjunkat, nem tapadt a vonó, de rejtélyes módon a gyanta is elveszett, elszaladtunk egyet hintázni, vagy tollasozni.
Szerencsénk volt, hiszen az udvaron gyakorolhattunk, így tehát, ha ügyesen parkoltuk le a hangszert, mondjuk a mérleghinta közelébe (természetesen biztonságos távolságban), bármikor üzemmódot válthattunk.

Ki az a gyerkőc, aki szívesen ül neki a nyárra feladott etűdöknek a felmelegedett szobában a szétszórt játékok között? Nincs sok jelentkező. Ellenben itt volt ez a tábor, ahol nemcsak duózhattunk a barátnőnkkel, testvérünkkel, hanem a zenekari játék örömét is megtapasztalhattuk. Persze voltak zavaró tényezők, például: nem könnyű Zoli bácsi vezénylésére vagy a pulttárssal való egyszerre játszásra figyelni, amikor ott a saját hangszerünk és a túl sok hangot tartalmazó kotta. De mindannyian élveztük és ez a lényeg.

Mert ott volt mellettünk Zoli bácsiék, akik még azelőtt segítségünkre siettek, mielőtt a rosszat gyakoroltuk volna be, vagy kritikusabb helyzetben elhajítottuk volna a hangszert egy közeli bokorba, természetesen vonóval együtt.
Rólunk, táborlakókról hamar kiderült, hogy a kézműveskedésben is otthon érezzük magunkat. Ennek ékes bizonyítékai a batikolt pólók, könyvjelzők, amiket azóta is büszkén használunk. Mi voltunk azok, akik természetfeletti hőségben, a legmagasabb páratartalom ellenére kíváncsian barangoltuk be a Fertő-Hanság Nemzeti Parkot. Ha esett, ha fújt, strandoltunk Petőházán. Mi bizonyítottuk, hogy nem csak zenei téren, sportban és összetartásban is jeleskedünk, és fáradtsággal, meleggel, no meg a többi négy csapattal dacolva igyekszünk helytállni a pénteki vetélkedőn.

Eszünkbe sem jutott utolsó este, hogy a másnapi koncert miatt aggódjunk, vagy, hogy szomorkodjunk, mert szombaton haza kell menni! Új barátokra találtunk, rengeteg élménnyel gazdagodtunk, feltöltődtünk zenével, és tudjuk, hogy aggodalomra semmi ok: szeptemberben folyt. köv. és jövő nyáron újra együtt táborozunk.

Békési Dorottya