​Comenius találkozó - Svédország

Egy hét Svédországban

Svédországi beszámoló Bánhegyi Luca

A Comenius program lehetővé tette, hogy a Liszt Ferenc zeneiskolából néhányan ellátogassunk Svédországba. Erről az útról készítettem egy rövid beszámolót.

Vasárnap: Szép időben indultunk. A repülőtéren sokat kellett várnunk, végre aztán felszállt velünk a gép. Velem együtt a mellettem ülő Ági is izgatott volt, hiszen mindketten most ültünk először repülőn. A látvány, ami fent fogadott, mindenért kárpótolt bennünket, a kezdeti feszültség hamar elmúlt. Mintha egy hatalmas térképet terítettek volna alánk! A másik oldalamon egy svéd férfi ült, aki két kávét is megivott az egyébként rövid út alatt. Később a Julit és engem befogadó családtól megtudtam, hogy a svédek bizony rengeteg kávét isznak. A családhoz tartozó két kicsi gyerek nagyon aranyos volt, azonban kicsit félénkek is, úgyhogy inkább a szülőkkel tudtunk társalogni; az anyukával magyarul, az apukával angolul.

Hétfő: Reggel az iskolában előadással vártak bennünket az ott tanuló diákok. Táncoltak a lengyel, angol, német és magyar vendégeknek, és ajándékokkal leptek meg minket. Az ebédlőben vagy száz féle zöldség és jellegzetes svéd étel közül válogathattunk. Mindenki annyit ehetett, amennyi jól esett neki. Délután városnézés volt a program. Vegyes nemzetiségű csoportokba osztottak minket, ami megkönnyítette az ismerkedést.

Kedd: Reggel gyalog mentünk az iskolába. Könnyen odataláltunk, mert Caroline, az anyuka már első nap megmutatta az utat nekünk, és amire én nem, arra a Juli emlékezett. Volt egy közös óránk a helybeli diákokkal, ami angol nyelven folyt. Nagyon meglepett először, hogy mennyire jól tudják az angolt a svéd gyerekek. Később megtudtam, ennek az az oka, hogy a filmeket angol nyelven nézik. Az óra után elkezdtünk gyakorolni a délutáni előadásra. A Juli táncolt, az Ági hegedült Emőke néni kíséretében, az András énekelt, mi a Csabival négykezeseztünk, a nézőknek pedig leesett az álla. Egy angol fiú, Alex is fellépett az angolok jellegzetes stepp táncával. A fellépések után minden résztvevő kitette az otthonról hozott, saját országára jellemző ételeit egy nagy közös asztalra, amiket természetesen bárkinek meg lehetett kóstolni.

Szerda: Elmentünk hajózni. Út közben fülhallgatón hallgathattuk, hogy mit láthatunk az ablakon kinézve. Amikor visszaértünk, kaptunk egy kis szabadidőt, hogy ajándékokat vásárolhassunk az otthoniaknak. Este a befogadó családok készültek programmal. Juli és én elmentünk a szülőkkel falat mászni. Ebben ők már nagyon rutinosak voltak, de türelemmel segítettek nekünk. Utána elmentünk a Julival moziba, ahol a filmet angolul, svéd felirattal vetítették. Mondanom sem kell, estére hulla fáradtan kerültünk ágyba.

Csütörtök: Ellátogattunk a Vasa múzeumba, ahol egy óriási hajót több szintről is megcsodálhattunk. Filmet is vetítettek, amiből megismerhettük ennek a több száz éves hajónak a történetét. Ez után időutazásban lehetett részünk az Abba múzeumban, amely elröppentett minket a múlt század 70-es éveibe. Az utolsó estén gyönyörűen feldíszített asztalok vártak minket finom vacsorával. Miután megvacsoráztunk, mindenki kitáncolhatta magából az esetleg még lekötetlen energiáit. A búcsú nehéz volt.

Péntek: Megreggeliztünk, és már indultunk is a repülőtérre. A repülőzés már nem volt olyan ijesztő, mint első alkalommal. Aztán jó volt hazaérni , jóllehet boldogan töltöttem volna a kedves svédek között hosszabb időt is.

Bánhegyi Luca