Lengyelországi út

Lengyelország 2014 (élménybeszámoló) Írta: Németh Márk

Lengyel, magyar, két jó barát – lengyelországi utazásunk során bebizonyosodott, hogy a híres mondás nem csak legenda. Bár a lengyelek amúgy is hihetetlen vendégszeretetről tettek tanúbizonyságot; minket, magyarokat különösen nagy szeretettel fogadtak. „A vendég olyan nekünk, mint a családfő.” – magyarázta Mateusz, a fogadótestvérem. Valóban, valahogy így van ez náluk.

A tízfős (négy tanár, hat diák) csapatunkkal a többi ország delegációival együtt az utazás fáradalmait kipihenve, vasárnap vágtunk neki első nagyobb felfedezőtúránknak, Varsó óvárosát megcélozva, de előtte még megtekintettük a Kopernikusz Központot a Visztula-parton. A főtér szép, de számomra meglepően kicsi (a krakkói Rynek Głównyhoz képest legalábbis jóval kisebb). Sajnos az időjárás nem volt kegyes ezen a napon, ezért sok mindent nem láttunk a fővárosból.

Este találkoztunk a fogadócsaláddal a kelet-lengyel kisvárosban, Opolében. Már akkor éreztem, mennyire vendégszeretőek a lengyelek. Meglepő volt viszont, mennyire korán térnek nyugovóra (legkésőbb fél tízig, de inkább kilenckor).

Hétfőn délelőtt fogadóünnepség volt, amelyen a különböző országok delegációi előadást tartottak saját hazájukról. Délután egy szeles Visztula-menti kisvárosba, Kazimierzbe utaztunk, ahol Jeep-túrán vettünk részt, majd megnéztük a várost. Már itt szembetűnt, hogy a lengyelek nagyon vallásosak – a város kb. Kapuvár nagyságú lehetett (talán még kisebb is), de három akkora templomnak adott helyet, mint nálunk a Kármelita templom.

Kedden először egy dalversenyt néztünk meg, délután pedig előadtuk a pár éve renovált, modern kultúrházban a műsorunkat, amelyben főként magyar zeneműveket adtunk elő. Mind a diákok, mind a tanárok közül mindenki részt vett valamelyik darab előadásban. A koncert kifejezetten jól sikerült.

Szerdán Lublinban voltunk, ahol az óváros megtekintése után egy főtéri kóser étteremben ebédeltünk.

Csütörtökön nagyon korán, fél négykor keltünk, az Auschwitzi Állami Múzeumba mentünk, délután pedig Krakkóba utaztunk. Számomra Krakkó óvárosa az egész utazás fénypontja. Jártam már itt egyszer, de újra látni frenetikus élmény volt. Hála Istennek az időjárás is kegyes volt hozzánk, gyönyörű tavaszi idő fogadott minket Európa egyik legszebb városában.

Pénteken délelőtt sportnap volt az iskolában, sorversenyek, kosárlabda és foci volt a program, délután pedig geocashing (kincskereső játék) a városban. Este búcsúbuli az egyik helyi pubban, majd másnap reggel indulás hazafelé.

Nagyon fárasztó, de végtelenül tartalmas és érdekes hét volt, és remélem, hogy egyszer még újra látom azt a rengeteg kedves embert, akiket ott megismertem. Ezúton is köszönöm a lehetőséget a Comenius Programnak, és természetesen a Zeneiskolának.